[V�mp�rszeret�]

– J� reggelt! – �lt le mell�m az �gyra. – Bocs, hogy ezzel keltelek, de – itt megk�sz�r�lte a tork�t – „… �lt�ztesd fel, �s mondd meg neki, hogy a b�lon felszolg�l�k�nt lesz jelen” – ut�nozta Zedekiah-t. Az arc, amit k�zben v�gott, nevet�sre k�sztetett. P�r m�sodpercig megpr�b�ltam visszatartani, azt�n r�j�ttem, hogy k�ptelen vagyok r�, �gy kit�rt bel�lem a nevet�s. Gy�zelemittasan elmosolyodott, s � is halkan nevetni kezdett.

– K�sz�n�m – mondtam h�l�san.

– Nincs mit, de att�l m�g t�nyleg ezt mondta – mondta komolyan. – Nem tudom, mi�rt hasonl�t a t�bbihez. Rajtad nem is �rezi, hogy v�mp�r lenn�l – s�hajtotta f�radtan.

– H�rom napja m�g nem is voltam az…

– Hogy mi? Akkor te… Akkor t�ged nemr�g v�ltoztattak v�mp�rr�? – k�rdezte les�padt arccal.

– Igen – mondtam halkan, zavartan.

– Basszus… Ez baj – sz�vta a fog�t. A szob�ban kezdett el fel s al� j�rk�lni.

A szoba l�gk�re egyre fesz�ltebb� v�lt miatta, de �n nem �rtettem, hogy mi�rt, hisz j�l voltam. V�g�l meg�llt �s r�m n�zett. Fels�hajtott, majd felm�szott az �gyra velem szemben. Els�p�rte a haj�t a nyak�r�l, �gy k�n�lva fel mag�t. Leg�sibb �szt�neim – m�r ha ezt lehet annak mondani – hajtottak el�re, de Zedekiah szavai meg�ll�tottak. �sszeszor�tottam a szemeim �s az �lkapcsom, s eltoltam magamt�l.

– Nem lehet… Megtiltotta – ny�gtem a szavakat.

– Nem �rdekel! – morogta. �gy teljesen olyan hangja volt, mint testv�r�nek.

– Nem lehet! – ki�ltottam. – �s nem is v�gytam r� eddig! – Felvonta a szem�ld�k�t, majd a l�baira ereszkedett.

– Rendben, de figyelni foglak. Ide vagy oda parancs, ha baj van, elviszlek. �s besz�lni fogok err�l Zeddel.

Ezzel magamra hagyott. Megreggeliztem, majd fel�lt�ztem. Ahogy kimentem, az egyik szolga m�ris mellettem termett, hogy elmagyar�zza a dolgom. A konyh�ban kell seg�tenem, majd este a partyn a vend�gek k�zt j�rnom, s felszolg�lnom. Semmis�gnek t�nt a feladat, de mint mindennek, ennek is megvolt a maga neh�zs�ge. A nap folyam�n t�bbsz�r is �sszetal�lkoztam Eliottal, aki sehogy sem tudta el�rni „�fels�g�t”, ahogy � fogalmazott.

�n a nap folyam�n k�tszer tal�lkoztam Zedekiah-val. Mint a t�bbi felszolg�l�, �n is f�lre�lltam �s meghajoltam. Mindk�t alkalommal, olyan szemeket meresztett r�m, mintha minimum fels�gs�rt�st k�vettem volna el, m�gis megk�m�lt�k az �letem. Ahogy most l�tom, soha nem fog megkedvelni, de nem is kell. �gyis csak a j�t�ka vagyok.

A party elj�vetel�vel csak rosszabb� v�lt a helyzet. M�r a vend�gek is rossz szemmel n�ztek r�m. Fergeteges! – morogtam magamban. Egy n� �pp levett a t�lc�mr�l egy poh�r pezsg�t, amikor valamilyen finom illatot �reztem meg a leveg�ben, ami mag�hoz h�vott. Megfordultam, hogy elinduljak az illat fel�, de egy �that� tekintet meg�ll�sra k�sztetett.

Az ajkamba haraptam, majd sz� n�lk�l elhagytam a termet. Egy szob�ba mentem, �s magamra csuktam az ajt�t. Az ajt�nak d�ltem, hogy lecsillap�tsam a v�rem. Az a finom illat valaki v�re volt, ebben biztos vagyok.

K�rben�ztem a szob�ban. Egy irod�ban voltam, mint minden szob�ban, itt is a pompa domin�lt, mindenhonnan a gazdags�g sug�rzott, de nem fesz�lyezett, ahogy ebben a l�gk�rben kellett volna. Megfigyeltem a festm�nyeket, volt p�r igazi, de volt p�r nagyon j� m�solat is. Sokakat megt�veszthetett m�r a k�p. Elmosolyodtam, vajon �t is megt�vesztette? Megfordultam, s az asztalra n�ztem. Egy pap�ron ragadt meg a szemem. A vend�gek list�ja volt.

– Megmondan�d, mit keresel? – k�rdezte fenyeget� hangon Zedekiah.

– U-uram…– nyeltem egy nagyot, mik�zben megp�rd�ltem. Azt hiszem, nagyon nagy bajban vagyok… – Sajn�lom, nem akarok semmi rosszat. – H�tral�ptem, mivel id�k�zben el�ttem termett.

– Rem�lem is – mondta, s k�zelebb h�zott mag�hoz. – Mi�rt �rzem rajtad Eliot szag�t? Csak nem felpr�b�lt � is?

– Nem! – tal�ltam meg a hangom, n�h�ny pillanatnyi d�bbenet ut�n. – Csak eligaz�tott a szob�mban tegnap! – Megpr�b�ltam ell�pni, de semmi es�lyem sem volt.

– Na, mi van, kicsi? Nem szeretsz j�tszani? – Felmordultam. Nem tudom, mi j�rt a fejemben, de el�tte termettem, �s durv�n megcs�koltam. Elmosolyodott, ez m�r tetszett neki. Kigombolta a nadr�gj�t, majd letolt a f�ldre. – J�tszani akart�l – mosolygott r�m f�l�nyesen –, akkor j�tsszunk.

Nyeltem egyet, ahogy kibontotta a v�gy�t a nadr�gj�b�l. Nem kellett mondania, mit szeretne. Kezeim k�z� fogtam, s simogatni kezdtem, majd mikor merevv� v�lt, k�r� z�rtam az ajkaim. �szt�n�sen cselekedtem. Jutalmam a j�les� s�hajai voltak, amik el�gedetts�ggel t�lt�ttek el. A falnak d�lt, s a hajamba t�rt, ezzel ir�ny�tva engem. Valami�rt most nem zavart, hogy ir�ny�t, pedig eddig mindig fesz�lyezett. Nem volt k�nny� dolgom, de ahogy �szrevettem, nem is akart m�st t�lem. A sz�mba �lvezett. Zih�lva d�lt a falnak, s �n megbabon�zva n�ztem fel r�. Azt�n leesett, hogy mit tettem, �s hogy… �lveztem. M�lyen elv�r�s�dtem.

Felugrottam el�le, majd h�tat ford�tottam neki. Elkezdtem rendbe szedni magam, b�r kev�s sikerrel. Mozdulataim kapkod�ak voltak, t�ls�gosan zavart ez az �rz�s. M�g�m l�pett, s a nyakamba cs�kolt, hogy lenyugtasson. Kir�zott t�le a hideg.

– Nyugodj meg. – Megigaz�totta az ingem. – �s ha ennyire nem tudod elviselni, hogy megvet�en n�znek r�d, akkor ne n�zz a szem�kbe – s�gta a f�lembe, majd ell�pett, �s kem�nyebb hangnemre v�ltott. – �lt�zz, azt�n kifel�. Meg ne l�ssalak m�g egyszer itt! – Megigaz�totta a nadr�gj�t, majd r�m n�zett. �sszekaptam magam, majd kiiszkoltam. Utam egyenesen a f�rd�be vezetett. Megmostam az arcom, majd be�ll�tottam a hajam, amit sikeresen sz�tt�rt.

Nem sokkal k�s�bb �jra a vend�gek k�zt futkostam, mint felszolg�l�. Zedekiah is kint volt a vend�gekkel. Eliot furcs�n m�regetett, mire elv�r�s�dtem. Vajon sejti, hogy mi volt bent? Mag�hoz h�vott.

– L�ttam, hogy ut�nad ment…

– I-igen, de nem volt semmi k�l�n�s – mondtam teljesen zavarban. Felnevetett.

– Ebben nem lenn�k olyan biztos. De ezek szerint nem b�ntott.

– Sz� szoros �rtelm�ben nem. Visszamehetek?

– Menj csak vissza, miel�tt Zedekiah meg�l a tekintet�vel – kuncogott fel, �s utamra engedett.

Egy hang sz�lalt meg a fejemben. Ismer�s volt, m�gsem ismertem fel. Nem hallottam, mit mond, de a v�rszomjat kihallottam bel�le. N�ha hangosabb volt, n�ha halkabb. Egyszer�en nem hagyott nyugodni. K�vetni kezdtem a hangot, s meg is tal�ltam a forr�s�t. Ledermedtem. Ugyanaz a f�rfi volt, aki aznap �jjel �tv�ltoztatott. Rossz �rz�sem t�madt, ahogy v�gign�ztem rajta. Bajt sejtettem, hisz mit keresne itt egy v�mp�r? Megfordultam, s Eliotot kerestem a tekintetemmel. Ahogy megl�ttam, hozz� futottam.

– Mondd… erre a b�lra csak d�monokat h�vtatok?

– Igen, tudtommal igen, de k�rlek, nyugodj meg! Baj van?

– Rendben… – s�hajtottam. – Besz�lni akarok Zedekiah-val.

– �n sem tudtam m�g besz�lni vele. Folyton rohan. Mi�rt akarsz besz�lni vele? – Azonban m�r nem voltam sehol sem.

Megkerestem Zedekiah-t, azonban nem ford�tott r�m figyelmet. R�m pillantott, majd vissza a besz�lget�partnereihez, viszont engem nem olyan f�b�l faragtak, hogy feladjam! Ha �gy sem kedvel, m�r teljesen mindegy, hogy mit teszek! Amikor mag�ra maradt, mell� l�ptem, s v�rtam, hogy sz�t adjon nekem.

– B�kd ki! Mit akarsz?

– Csak egy k�rd�sem lenne: csak d�monokat h�vt�l meg?

– Mintha k�z�d lenne hozz� – k�pte a szavakat, majd el akart l�pni, de �n el� l�ptem, hogy meg�ll�tsam. D�h�m csak p�r pillanatig tartott. �reztem, ahogy a h�tamba egy �les kisk�s f�r�dik. Zedekiah nem �rtette, mi ez a hirtelen hangulatv�lt�s, ez vil�gosan ki�lt az arc�ra, azonban egy sz�t sem b�rtam kiny�gni a f�jdalomt�l. – Matt, ugye tudod, hogy ez fels�gs�rt�snek sz�m�t? – L�baim megadt�k magukat, �sszeestem, egyenesen a padl�ra, majd �des s�t�ts�gbe borult a vil�g.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s