5. fejezet

 

– Felejtsd el! V�ge! – ord�tottam a szem�be, de mintha a falnak besz�ltem volna. Vissza akart menni, alig b�rtam meg�ll�tani. – Hayate! V�ge! Vesztett�nk! – ord�tottam a k�p�be, mire egy hatalmas pofont kevert le nekem.

– Nem! Te ezt nem �rtheted! Nem adom oda neki a v�rost! – v�laszolta ugyan�gy. Folyt r�la a ver�t�k �s a v�r elegye, nagyon magas l�za volt, szinte �getett a b�re. Biztosan volt benne m�g egy goly�, de egyszer�en nem engedte, hogy kiszedjem. M�r nem hallottam, hogy mit v�g a fejemhez, mert biztosan megt�rt volna a szavait�l… Gondolataim egyre ink�bb annak az ir�ny�ba terel�dtek el, hogy hova �s hogyan k�ne le�ltetnem, kiszednem bel�le a goly�kat, �s el�ll�tanom a v�rz�st. Egy �jabb hatalmas pofont kevert le nekem. – Ide figyelj, ha hozz�d besz�lek! – ord�totta. Hirtelen elhallgatott �s elengedte a karom, amit eddig szorongatott.

�szt�n�sen kaptam ut�na �s h�ztam vissza. �gy �n is elestem vele, de legal�bb �n voltam alul �s nem � verte be a fej�t az asztalba. Megr�ztam �s a nev�t mondogattam, de nem v�laszolt. Megn�ztem a pulzus�t, ami egyenesen �velt lefel�. A h�t�ra fektettem �s t�rcs�ztam a dokit, k�zben pedig elszor�tottam a s�lyos sebeit. A dokinak hadarva dar�ltam le a l�nyegesebb inform�ci�kat, mint harc, goly�, s�lyos v�rvesztes�g �s hamarosan le�ll� v�rkering�s.

A kezeim Hayate v�r�ben �ztak, az adrenalin sz�guldozott az ereimben. D�h�s voltam. Magamra �s Hayat�re is. Fogalmam sem volt, hogy mi�rt mentettem meg az �let�t, mi�rt �ztam a v�r�ben, mi�rt ejtettem �rte k�nnyeket �s mi�rt ord�toztam a f�lholt test�vel, hogy ne mer�szeljen meghalni. Alig k�t h�nap leforg�sa alatt…

Fogalmunk sincs, hogy hogyan siker�lt bejutnia Sheamus-nek, egyszer csak azt vett�k �szre, hogy a f�hadisz�ll�son rohang�lnak az emberei, � pedig a h�tt�rb�l vez�nyelt. Amikor megl�ttam, legsz�vesebben goly�t engedtem volna a fej�be, de m�lyen legbel�l �reztem, hogy nem a megfelel� id� a bossz�ra.

 

A v�ros Cyk�nt ismert meg, akinek kiv�teles feje van, hiszen mindent megjegyeztem els�re. Persze mindenki tudta, hogy emellett Hayate szeret�je is voltam, de ezt senki sem merte felhozni, miut�n kiny�rtam egy tagot, aki megeml�tette. Azt sem mondhatt�k, hogy �n tartottam fel Hayat�t, hiszen az�ta egy… na, j� k�t kezemen meg tudom sz�molni h�nyszor fektetett meg, de nincs sz�ks�gem hozz� mindegyik ujjamra. Emellett seg�tettem is a csapatot…

 

Hirtelen eszembe jutott valami. A gy�r�mre pillantottam, s velem szemben a f�nix k�pe villogott. Mindenki ismerte a f�nix legend�j�t. Mi is cs�fosan elbuktunk, de nincs minden veszve. Elmosolyodtam, s bementem a m�t�be. Az orvosok azonnal kizavartak, de nem reag�ltam r�juk. Levettem Hayate nyak�b�l a l�ncot �s a gy�r�met az egyik ujj�ra h�ztam.

– Ezt k�lcs�nadom, de k�rem vissza, szem�lyesen t�led!

– Azonnal hagyja el a m�t�t! – sz�lt r�m m�g egyszer az orvos. Egy sz�r�s szemp�rt villantottam r�.

– Megyek, de ha Hayate meghal… – a n�vjegy�re pillantottam. – Tudom, kinek a csal�dj�t kell t�nkretenn�nk. – Mosolyodtam el. Az orvos visszah�k�lt egy pillanatra. – De, hogy meg�rtse kit is tart a kezei k�zt… � a F�nixek vez�re �s a csapat boldogan �ll a helyettese oldal�ra, hogy megbosszulj�k. – Megfordultam �s kimentem a m�t�b�l. F�rd�re volt sz�ks�gem. �s egy alv�sra. V�gre embernek akartam magam �rezni…

 

M�snap reggel a nap boldogan s�t�tt, mintha tegnap senki sem halt volna meg, mintha minden rendben lenne. Elmosolyodtam, hiszen minden rendben volt. A f�nix �pp �jrasz�letik �s err�l Sheamus-nek fogalma sincs! Hayat�t megsemmis�tve hagyta ott, hogy meghalljon az emberei �ltal, amit persze megakad�lyoztam. Nem hiszem, hogy csak az�rt bemenne Hayat�hoz a k�rh�zba, hogy meg�lje, hiszen ha jobban belegondolunk ezut�n Hayat�nak csak szenved�s lenne az �lete… Hisz mindent elvett t�le, ak�rcsak t�lem. Ebe igaz�n profi volt. Persze, Hayat�nek itt vagyok �n!

A r�gi lak�somba k�lt�ztem vissza. Hayate elint�zte, hogy visszakapjam. �ll�t�sa szerint, miut�n felhurcolt mag�hoz, elk�lt�z�tt onnan. Teljesen logikus l�p�s volt, hiszen ha nem az foglalt volna le, hogy Sheamus-nek megadjam, amit akart, �s elt�ntessem a nyomaim, r�k�ld�m a csapatot. A lak�sban semmi sem v�ltozott, de m�s volt. Tal�n a retteg�s l�ttatta vele, ami a sz�v�ben �lt.

Felkeltem az �gyb�l, s a szekr�nyhez s�t�ltam. Nem volt benne sok ruha, �gy csak kikaptam egy p�l�t �s egy nadr�got. A konyh�ba mentem, s lef�ztem a j�l meg�rdemelt k�v�mat. Olyan �ze volt… mint a t�k�letes bossz�nak! K�zben pedig ad�somm� teszem Hayat�t. Kell enn�l jobb? – k�rdeztem magamt�l, s a t�k�rbe n�ztem.

– H�! Te azt�n t�nyleg r�mesen n�zel ki barna hajjal! – jegyeztem meg a t�k�rk�pemnek �s eld�nt�ttem, hogy a reggeli ut�n a fodr�sz lesz a k�vetkez� napirendi pont.

 

Napszem�veget vettem fel, ahogy kil�ptem az utc�ra. A fodr�sz mosolyogva integetett nekem, hiszen b�s�gesen hagytam neki borraval�t. Nem kellett sokat gy�zk�dn�m. A csini pofi �s a fini plusz h�szas meggy�zte, hogy beszor�tson nekem egy helyet, �s ne k�rdez�sk�dj�n a nevemr�l. Hayate nyakl�nca a nyakamban l�gott, �gy indulhattam a k�vetkez� napirendi ponthoz. Fillin. Az �r�k nem foglalkoztak velem, mikor bementem. Kettesben hagytak Fillinnel.

– Szervusz, �reg haver! – k�sz�ntem ked�lyesen. Fillin d�h�sen n�zett r�m.

– Nem vagyok a haverod! Hogy van k�ped ide �ll�tani, mikor a f�n�k�nk miattad halott?! Ha nem dugott volna �jjel-nappal… – Ahogy belekezdett a mondand�j�ba, l�tv�nyosan elkezdtem sz�molni az ujjaimon, hogy h�nyszor is volt az az „�jjel-nappal”. – Te most sz�rakozol velem?! Mindj�rt megetetem veled, a napszem�vegedet, te rohad�k.

– �llj m�r le – fintorogtam. – Tiszt�zzuk: Hayate �l. Vagyis ha a doki �lni akar, akkor �l. M�g nem sz�ltak, hogy meghalt volna – mutattam fel a telefonom. A szavaimb�l cs�p�g�tt, hogy mennyire fels�bbrend�nek �reztem magam ebben a pillanatban. – Ha nagyon k�v�ncsi vagy, nyolcszor dugott az �gy�ba. Elmondhatn�m, hogy minek j�ttem, vagy hagyjalak itt?

– Mindenki �gy tudja…

– Magam adtam az orvos kez�re – f�rmedtem r�. – Miut�n kiszedtem bel�le a goly�kat �s el�ll�tottam a v�rz�st. V�gighallgatsz, vagy mehetek tov�bb? M�g lesz dolgom, miel�tt felkel Hayate.

– Mit tervelt�l ki m�r megint? – k�rdezte �s le�lt velem szemben. J� fi�!– mosolyodtam el. Fillin is eml�kezett az �n kis akci�mra, ami v�g�l j�l s�lt el. A b�ntet�st lesz�m�tva.

El�sz�r megmutattam neki Hayate nyakl�nc�t �s elmagyar�ztam neki, hogy mi is a F�nix. El�sz�r nem esett le neki, de a mese v�g�re r�j�tt, hogy mire akartam kilyukadni. Mosolygott rajta, ezek szerint m�g sohasem gondolt bele a mes�be. Ahogy Hayate sem. Fillin feladata az volt, hogy a b�rt�nben elterjessze, hogy Hayate t�nyleg meghalt. V�g�l annyi engedm�nyt adtam neki, hogy a legbels�bb k�r�nek elmondhatja, de ha tov�bb adj�k valakinek, v�gja el a torkukat. Drasztikus vil�g, drasztikus megold�sokat k�vetel. Adott p�r c�met, ahol megtal�lhatom Hayate legbels�bb k�r�t, mivel �n sohasem l�thattam ezeket az alakokat. Fogalmam sem volt r�la, hogy mi�rt nem l�thattam �ket, hisz az �v� voltam, vagy nem?

Mindegy, most nem gondolkoztam ezen t�l sokat.

N�h�ny tagot siker�lt meg tal�lnom, �s besz�lnem is vel�k. Legbel�l meg�rintett a sr�cok lojalit�sa Hayate ir�nt. Ahogy meghallott�k, hogy m�g �l, legal�bbis k�zd az �letben marad�s�rt, megk�nnyebb�ltek. Szerintem m�g s�rva is fakadtak volna, ha megengedte volna a helyzet�k. R�m pedig Hayate nyakl�nc�nak megcs�rget�se ut�n, Hayate helyettesek�nt n�ztek, de megfogadtam nekik, hogy amint Hayate fel�bred, visszaadom neki minden hatalm�t.

Est�re ben�ztem a k�rh�zba, s be�ltem a beteg�nk mell�. Vittem neki valamicske vacsor�t, de m�g m�lyen aludt, �gy megettem egymagam. Az egyik goly� az egyik art�ri�t �rte, �s a t�bbi goly� sem tett j�t a szervezet�ben. M�g egyel�re altatj�k, hogy gyorsabban gy�gyuljanak a sebei, viszont azt nem �rult�k el, hogy mi�rt van l�legezet� g�pen… Volt egy sejt�sem, hogy az�rt mert megs�r�lt a t�deje…

Eg�sz sokat �ltem mellette, de nem mes�ltem neki a tervemr�l. Csak csendben �ltem mellette �s v�rtam a csod�t, hogy fel�bredjen �s azt�n j� alaposan megkapjam a magam�t. Fels�hajtottam, s hozz�s�t�ltam. Elt�rtem egy tincset az arc�b�l.

– �bredj fel �s add vissza a gy�r�met, f�n�k – mondtam kuncogva. Hirtelen megakadt a kezem. A b�re forr� volt, mintha t�zben melengett�k volna. A n�v�rhez mentem, majd egy sz�r�s tekintet �s egy besz�lget�s ut�n Hayat�hez tess�keltem, hogy azonnal adjon neki l�zcsillap�t�t. Ahogy beadta neki, kij�tt �s biztos�tott r�la, hogy rendben lesz. Tudtam, hogy a n�v�rt nem fenyegethetem meg, hiszen � semmit sem tudhatott a hatalmi helyzetr�l az orvosokkal ellent�tben, �gy maradtam a „polg�ri” m�dszern�l, hogy jobban figyeljenek r�.

 

M�snapra megbesz�l�st h�vtam �ssze, amire l�that�an �s hallhat�an nem akartak elj�nni. Meg�rtettem az aggodalmukat, de Sheamus el van telve mag�t�l. Nem hiszem, hogy figyelne most engem, vagy �ket. Biztos�tottam �ket, hogy Hayate j�l… legal�bbis �letben van, b�r m�g altatj�k. Ut�na r�t�rtem a tervre, hiszen �r�lts�g lenne, ha terv n�lk�l induln�nk Shemus ellen. Hatalmas ez a ter�let, nem tudja p�r nap alatt teljes eg�sz�ben bekebelezni, ez volt az �n szerencs�m. A terv a l�tsz�lagos asszimil�ci�. Hagyjuk, hogy azt higgye legy�z�tt minket, majd a legv�ratlanabb pillanatban elv�gjuk a nyak�t.

Megrezzent a telefonom. A doki �rt az eredm�nyekkel kapcsolatban. Hayate t�deje b�rta a terhel�st, de m�g gyenge volt. �gy az elk�vetkezend� id�kben, biztosan nem akar majd �gyakrobatik�zni, de ha akar is, a t�deje nem fogja b�rni. Ez nekem csak j� h�r! Legal�bb norm�lisan fogok tudni �lni.

V�g�l kiadtam a feladatokat �s az el�rhet�s�gem, ha b�rmi balul s�lne el. A tagoknak impon�lt, hogy magamra v�llaltam minden felel�ss�get, ezzel elnyertem a bizalmukat. Vel�k ellent�tben nekem nem volt mit vesztenem.

Mikor bementem a k�rh�zba, Hayate m�r fent volt. M�g mindig mellette �llt a l�legeztet� g�p. Az inf�zi�n v�r cs�p�g�tt le �s l�that�an sz�ks�ge is volt r�. Elm�lyedt a gondolataiban, �gy nekit�maszkodtam az ajt�f�lf�nak, majd kopogtam. R�m kapta a tekintet�t �s egy ideig m�regetett. Egy farmert, egy fekete inget �s egy napszem�veget viseltem, de azt most feltoltam a fejem tetej�re. Mosolyogva indultam meg fel�, s lehuppantam mell�

– Ki vagy te? – k�rdezte.

– Amn�zi�r�l nem volt sz�, sz�val ne sz�rakozz Hayate, nem j�n be – jegyeztem meg. – Jobban n�zel ki, mint m�ltkor.

– Pedig j�tszani akartam a h�ly�t. Mellesleg jobban �ll, ha mosolyogsz. – Mosolyra h�zta az ajkait, de �n csak megvontam a v�llam. – Mi t�rt�nt? Nem sokra eml�kszem – mondta komoly hangon.

– Sheamus r�nk t�madott. Teljesen felapr�totta a f�hadisz�ll�st, senki sem maradt az ott l�v�k k�z�l. Alig tudtalak elhozni onnan… Fogalmam sincs, hogy ker�lt�l ilyen �llapotba, mivel nem voltam melletted– n�ztem r� sz�r�s szemekkel.

– Sheamus figyelmetlen volt, miut�n elment t�lem. Ha lett volna hozz� er�m, sim�n lel�hettem volna. Nem hiszem el, hogy te nem l�ttad. Ha meg�lted volna, akkor v�ghez vihetted volna a bossz�d.

– De meghalt�l volna. Alig b�rtalak elhozni a kutyusk�i el�l.

– Szia, kutyuska – mondta viccel�dve. �n vettem egy nagy leveg�t �s folytattam.

– Elint�ztem a kutyusk�it, m�g veled viaskodott. �rj�ng�tt, amikor megl�tta, hogy v�g�k. Gondolom �k voltak a kis elitjei.

– Gonosz vagy – mosolygott r�m. �szt�n�s reakci�nak l�tszott, mintsem tudatosnak, de nem tettem sz�v�. Felemelte a kez�t �s megvillantotta a gy�r�m. Hirtelen hi�nyozni kezdett… – Hol a l�ncom?

– Cser�l�nk? – k�rdeztem vissza.

– Ink�bb dolgozz meg a gy�r��rt – s�gta perverz mosollyal az ajkain. Hogy �n mennyire ut�ltam, amikor �gy mosolygott… Hi�ba akart ellen�llni, nem engedtem. Az �gy sz�l�re �ltem �s a sz�j�ba suttogtam a mag�t�l �rtet�d�t.

– Akkor neked is fizetned kell a l�nc�rt.

– Sz�thullott a csapatom, m�r nincs r� sz�ks�gem – mondta rekedtes hangon.

– Oh, t�nyleg? – V�gigsim�tottam a kulcscsontj�n, majd a kulcscsontj�ra cs�koltam. – �n eg�sz m�shogy gondoltam.

– M�r megint kitervelt�l valamit, abban az okos kis fejedben, igaz? – A hajamba sim�tott �s a szemembe n�zett. Akart engem, ezt j�l l�ttam a szem�ben, de � is tudta, hogy nem er�ltetheti meg mag�t, �gy nem maradt sok lehet�s�g. – Mondhatom, hogy nem �rdekel?

– Nagyon szeretn�l, mi? – k�rdeztem �v�d� hangon.

– K�vetellek – s�gta a sz�mba �s megcs�kolt. Hosszan cs�kolt, majd zih�lva v�lt el t�lem. Ennyire nem b�rja a t�deje? – futott �t a gondolat az agyamon. A maszk�rt ny�ltam �s el� helyeztem, mire lassan megnyugodott.

– Te csak l�legezz. A t�bbit b�zd r�m! – utas�tottam.

Lecs�koltam a nadr�gj�ig, majd lassan leh�ztam r�la. V�gigcs�koltam a combja bels� fel�n, mire egy nagyot ny�g�tt. �lvezettel figyeltem, ahogy minden �rint�semre reag�l. A nyak�t cs�koltam, s harapd�ltam a b�r�t. Egyik kez�vel az �llam al� ny�lt �s felemelte a fejem. Szenved�lyesen tapadt az ajkaimra, olyan volt, mintha fel akart volna falni. Viszonoztam a cs�kot, s k�zben beny�ltam a nadr�gj�ba, mire beleny�g�tt a cs�kba.

A sz�vmonitor hangos �s egyre gyorsabb pityeg�ssel jelezte, azt, amit �n a kezeim k�zt is �reztem. Hayate kapkodva vette a leveg�t, l�that�an j�l �rezte mag�t, ami el�gedetts�ggel t�lt�tt el. Lecs�koltam a mellkas�n, majd sz�mba vettem a v�gy�t. Az egyik n�v�rke ezt a pillanatot v�lasztotta, hogy leellen�rizze a beteget. A l�tv�nyt�l hirtelen megdermedt, s elh�lve n�zett r�nk. Hayate �szre sem vette az �rkez�t, �s t�lzottan engem sem �rdekelt. Jeleztem a n�v�rk�nek, hogy menjen el, mire feleszm�lt.

– Most nincs r�d sz�ks�g, elmehetsz – mondtam kifejez�stelen hangon. A n� b�lintott, majd h�tra arcot v�gott �s elhagyta a szob�t. Hayate k�d�s szemekkel n�zett le r�m.

– Tudod, hogy ilyenkor rohadtul szexi vagy?

– Amikor leszoplak, vagy amikor ki�lvezem, hogy �n vagyok a f�n�k?

– Mindkett�.

– Akkor azt hiszem, m�g gyakorlom egy kicsit a f�n�k szerepet – s�gtam az ajkaira, de nem cs�koltam meg. Ahogy el�lvezett, elmosolyodtam. Mindig is � volt az, aki tartotta mag�t. Egy apr� cs�kot nyomtam az ajkaira. – J� fi� – s�gtam neki.

– Rossz vagyok, ezt te is tudod.

– Ja. – Megigaz�tottam az ingem �s nagyj�b�l elrendeztem a hajam. – Ne er�ltesd meg magad, �gy el�bb szabadulsz innen, mivel nem sz�nd�kozlak kivinni innen m�g egy ideig. Meg�rtett�k egym�st?

– Hi�ba szexi, akkor is gy�l�l�m, ha parancsolnak nekem.

– Ahogy �n is gy�l�l�m! – V�rtam p�r pillanatot, de nem v�laszolt. – Hayate!

– Rendben. Pihenek, de nem �rtem, minek. J�l vagyok – vonta meg a v�ll�t. Er�snek mutatta mag�t, de az ajt�ig nem tudott volna els�t�lni egyed�l, annyira lef�rasztotta ez a kis akci�, ami �nmag�ban vicc volt, hiszen � csak �lvezte ezt az eg�szet. Kicsit sajn�ltam �rte, de ki nem sajn�lna egy beteg f�rfit, akir�l tudja, milyen �letteli? M�r az ajt�ban �lltam, s �t figyeltem.

– Szinte l�tom, ahogy a fel�bred �s ler�zza mag�r�l a hamvait – jegyeztem meg magamnak mosolyogva.

– Mir�l hablatyolsz, dr�ga?

– Nem j�ssz r�, mi? A csapatodr�l, a f�nixekr�l. �jra �sszeszedtem a csapatodat �s v�rnak r�d. Addig pedig Sheamus kegyeit lesik, hogy ne gyan�tson semmit.

– Honnan j�nn�k r�? – s�hajtotta f�radtan. A szemeimbe n�zett. – Musz�j menned? Nyomaszt� ez a hely egyed�l – n�zett k�rbe undorral.

– Nem musz�j, de akkor is megyek – kacsintottam r�. – Ha j� kisfi� leszel a magad m�dj�n, tal�n legk�zelebb tov�bb maradok. – Ezzel kil�ptem az ajt�n �s mag�ra hagytam a vez�rt. Min�l hamarabb el akartam t�nni innen err�l a helyr�l �s Hayate k�zel�b�l. Nem �rtettem, hogy mi�rt csin�lta ezt, de minden porcik�ja irt�zott a gondolatt�l is, hogy a k�zel�ben legyen

A napok m�ltak. Egyre t�bbet maradtam bent Hayat�n�l, hisz „j� fi�” volt az elm�lt id�szakban. Egy sokkal emberibb oldal�t ismertem meg, amit �ll�t�sa szerint soha senkinek nem mutatott meg, vagyis m�r nagyon-nagyon r�gen nem l�tta senki ezt az oldal�t. Azt, ami egykoron k�pes volt szeretni. Mes�lt nekem az anyj�r�l �s a testv�r�r�l. � volt az id�sebbik testv�r. M�g nagyon fiatal volt, amikor az anyjuk meghalt, s �k magukra maradtak. V�rosr�l- v�rosra, csal�dr�l-csal�dra utaztak, mivel semelyik rokonuk nem volt hajland� befogadni �ket teljesen. V�g�l, ahogy bet�lt�tte a tizennyolcat, gy�ms�ga al� vette az �ccs�t �s egy�tt �ltek. Szerzet munk�t �s kem�nyen dolgozott, hogy az �ccs�nek ne legyen hi�nya semmib�l. Hogy elv�gezhesse az egyetemet, azonban nem sok�ig �lvezhett�k, hogy szabadok.

Hayate �ccse egy balesetet szenvedett el, amit nem �lt t�l. Egy bar�ti t�rsas�g�val elmentek aut�k�zni. A sof�r ittas volt, ahogy az aut�ban a legt�bben. Belerohantak egy m�sik aut�ba, aminek k�vetkezt�ben felrobbant az aut�. Mindannyian benn �gtek. B�r a m�sik aut� utasai kisebb-nagyobb s�r�l�sekkel meg�szt�k. Szomor�s�g �s mag�ny k�lt�z�tt a szemeibe, ahogy az �ccs�r�l besz�lt. Valami�rt �gy �reztem, tudatnom kell vele, hogy mellette �llok. Megfogtam a kez�t, mire r�m pillantott. Nem mondtunk semmit, de nem is kellett.

K�t hetet tartott�k bent a k�rh�zban, amikor v�g�l r�besz�ltem a dokit, hogy engedje el. Nehezen, de beleegyezett, szigor� pihen�s mellett.

– Nem mintha nem �r�ln�k neki, de mi�rt besz�lted r� a dokit, hogy elengedjen?

– K�rdezd azt, aki tudja – vontam meg a v�llam.

– �pp ez�rt t�ged k�rdezlek, Okoska – cs�v�lta meg a fej�t egy lemond� mosoly k�s�ret�ben.

Amikor megtudtam, hogy a v�r�ske kik�ny�r�gte az orvosn�l, hogy engedjenek haza, azt hittem dobok egy szalt�t. Nem tudom hanyadszorra lepett meg ez a sr�c az elm�lt f�l �vben, de m�r nem is sz�moltam. A viselked�se napr�l-napra, n�ha percr�l-percre v�ltozott, ak�r egy hisztis l�ny, annyi k�l�nbs�ggel, hogy � nem volt l�ny �s nem hisztizett… olyan gyakran.

A lak�s�ba ment�nk. Sokkal jobban �reztem magam ott, mint a k�rh�zban. Valamennyit mozoghattam �s nem volt mindennek fert�tlen�t� szaga. Helyette mindennek Josh illata volt. Sokkal t�gasabb �s �lettelibb volt, mint az �n lak�som, mint � maga…

V�gign�ztem rajta. T�lem egy f�l fejjel volt alacsonyabb, v�kony, de nem betegesen. Ezen fel�l izmos volt, b�r nem szoktam ilyet mondani, f�leg nem a f�rfi partnereimre, de gy�ny�r� teste. S ezt minden egyes alkalommal megjegyeztem magamnak.

Vajon valaha visszat�r m�g az az �letvid�m sr�c, akit �n tettem t�nkre? Nem hiszem. �s az sem seg�t, hogy nem engedem el, pedig egy szavamba ker�lne. El kell k�ldenem �t magamt�l, amint lehets�ges – �llap�tottam meg magamban. Am�g m�g ott van az az �letvid�m sr�c, aki a bar�tj�val pr�b�lt elkapni. De azt is tudtam, hogy m�g be nem teljesedik a bossz�ja, nem t�g�t mell�lem. Hirtelen az arcomba v�g�dott egy t�r�lk�z�.

– V�laszoln�l, ha k�rdezlek?! – ord�totta.

– Elgondolkodtam. Ne kapd fel a vizet – n�ztem r� morcosan.

– Ne kapjam fel a vizet? H�t �n mindj�rt kiugrom az ablakon! Agg�djon �rted mostant�l a fekete hal�l! – v�laszolta d�h�sen �s a szob�j�ba trappolt. – F�r�dj le!

– Nekem nem k�ne mozognom, eml�kszel? – ki�ltottam ut�na.

– Majd seg�tek kim�szni a v�zb�l! A t�bbihez nem kellek!

– Morcoska – mondtam neg�des hangon, majd elmentem f�rdeni.

V�g�l egyed�l megoldottam a f�rd�st. Nem akartam annyira elesettnek t�nni, de j� volt a v�r�t sz�vnom. Persze lassabban ment, mint seg�ts�ggel, de megoldottam. Ahogy kimentem l�ttam, hogy az ajtaja f�lig ki van nyitva, hogy hallja, ha h�vom. Bementem hozz�, de m�r aludt. Szinte m�r angyali volt az arca k�zben. Valahogy nem tudtam kin�zni bel�le, hogy egykoron rend�r volt. A t�bbit, pedig egyenesen lehetetlenek.

Te tetted ezt vele! – ki�ltotta egy hang a fejemben. Igaza volt. Miattam v�lt olyann�, amilyen. Ez a fi�… Olyan sok dolgot hozott a felsz�nre, amir�l azt hittem v�gleg eltemettem: �rzelmeket. F�lek, hogy bel� fogok szeretni. Mert ha beleszeretek, annak v�gzetes k�vetkezm�nyei lesznek. Lesz egy gyengepontom, amit ki fognak haszn�lni �s elveszik t�lem. De abba val�sz�n�leg belehaln�k…

D�lut�n egy tal�lkoz�ra mentem, �gy egyed�l hagytam Hayat�t. Rem�nykedtem, hogy nem fog semmi h�lyes�get csin�lni, de nem v�rtam el t�l sokat, hiszen r�la besz�lt�nk. Finom illatokra l�ptem be a h�zamba, amik egy�rtelm�en a konyha fel�l �rkeztek. A r�di� halk muzsik�ja �s a serceg� olaj hangja is erre engedett k�vetkeztetni. Ahogy megl�ttam Hayat�t a serpeny� m�sik oldal�n, led�bbentem. Hayate tud f�zni? Egy�ltal�n… fel�llt?!

– Mit csin�lsz te ott?!

– Ne akadj ki apr�s�gokon! – f�rmedt r�m… teljesen jogosan. – Mellesleg vacsor�t.

– J�-j� – s�hajtottam fel. Mell� l�ptem. – Befejezem. �lj le nyugodtan, gondolom, m�r f�j a l�bad.

– Honnan…? – k�rdezte meglep�dve.

– Nekem is volt m�r elt�rve a l�bam – mosolyogtam r�, mire b�lintott �s megk�nnyebb�lve le�lt.

A vacsora elk�lt�se ut�n seg�tett elmosogatni. Eg�sz h�zias volt, ami megmosolyogtatott. V�g�l is… � tartotta el a testv�r�t egy ideig, igaz�n nem k�ne meglep�dn�m ilyenen. Ahogy v�gezt�nk szusszanva d�ltem a pultnak. El�m l�pett �s gyeng�d cs�kot lehelt az ajkaimra, majd mosolyogva elv�lt t�lem.

– E-ezt mi�rt?

– M�g nem k�sz�ntem meg, hogy kik�ny�r�gt�l a doki karmai k�z�l.

Ezzel magamra hagyott �s elment aludni. D�bbenten n�ztem ut�na. Meg sem kell k�rdeznem ugye? De! De! Meg kell! Hayate k�sz�netet is tud mondani? A v�g�n m�g elhiszem, hogy egy rendes ember! Megr�ztam a fejem. Elmentem letusolni, majd az �gyamba fek�dtem.

Mi�ta beker�ltem a b�rt�nbe egyre nehezebben alszom el �s egyre t�bbsz�r riadok fel �jjelente. A szemeim el�tt �jra �s �jra lej�tsz�dik az a nap. Sheamus �jra visszasz�molt, �jra megh�zta a ravaszt, hi�ba v�lasztottam Max-et az �lmaimban…

Zih�lva, n�m�n sik�tva pattantam fel az �gyb�l. Szapor�n vettem a leveg�t, teljesen leizzadtam az eml�k hat�s�ra, mert az elej�t�l fogva tudtam, hogy mi lesz a v�ge, �s hogy nem tehetek ellene… �tkaroltam magam, s halkan s�rva fakadtam.

–Max… – s�gtam magam el�. – Annyira sajn�lom…

Kintr�l l�pteket hallottam, mire felkaptam a fejem. A k�nnyek felsz�radtak. Ki lehet az? Hayate? Nem. � nagyon is j� alv�… �s nem hiszem, hogy j�rk�lna az �jszaka k�zep�n, de akkor ki lehet az? Remegve ny�ltam a fegyverem fel�.

 

[My Little Cop]

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.