Sziasztok! 

Mint láthatjátok elköltöztem erre az oldalra. Ennek több oka is van. Sok minden történt velem az emúlt időszakban, ami egyre jobban ráébreszt dolgokra. Például, hogy mit szeretek csinálni, vagy hogy egyáltalán az elkövetkezendő időben, mit szeretnék csinálni. 

Tavaszi con elején rettenetesen éreztem magam, menekülni akartam. Sokáig nem értettem hogy miért: mert vak voltam, és nem akartam kinyitni a szemem. Szemellenősen mentem előre, miközben figyelembe sem vettem, hogy milyen emberek vesznek körbe. égül a vizsgáimmal együtt lekerült a szemellenző.

A tökéletes kis világ, nem tökéletes. Emberek élnek benne: önzőek, irigyek, nagyképűek, kétszínűek, napraforgók és még sorolhatnám. De nem ezektől törik össze a tökéletes világ (amiről, amúgy is tudtam, hogy nem az). Attól törik össze ez a törékeny hógömb, hogy mindezek túlsúlyba kerülnek, anélkül, hogy megpróbálnának változtatni. 
De vannak olyanok, akik miatt a hógömb nem törik porrá, csupán összeilleszthető darabokká. Nos ők azon kevesek, akikben bízok. Akiknek a bohóságuk, a harcolni akarásuk, a lényük elkápráztat. Kimondhatom, hogy őket tényleg szeretem, mert a szavaik mögött nem érzem a hazugságot. 
S persze vannak azok akiket nem ismerek eléggé. Nos, róluk nem tudok nyilatkozni, és nem is akarok, nem az én reszortom ítélkezni, mielőtt megismerném. S ha "meg is ismerem", még egy esélyt adok, hiszen az embernek három oldala van: amit a tömeg lát, amit a barátok és a család lát, és az amit saját magunkon senki más nem láthat.

S ez a szemellenzőség minden másra is rányomta a bélyegét, amit talán ezzel a kis újítással próbálok helyrerázni.