Sziasztok!

Gondoltam itt az ideje egy kis életjelet adnom magamról. Eltelt karácsony, ami számomra már semmit sem jelent. Csak 2 nap az életemben, ami évente biztosan bekövetkezik és elkap az agyfasz. Már nem tudok örülni neki. Egyetlen örömöm ebben az évben, hogy anyának adtunk ajándékot. Viszont én nem kaptam semmit lényegében. A nővéremtől kaptam egy játékot xboxra, amit végső soron nem akartam, de azért örülök, hogy gondolt rám. A szülőktől elméletben 2 pulcsit, amit magamnak vettem. :') Nem a mennyiség a bajom, hanem a be nem tartott szavak.

A homlokomra kéne tetoválnom, hogy: NE ÍGÉRJ SEMMIT. Valahogy soha senki nem tartja be... Az ígéretnek 2 fajtája van. Az elsőt már szinte senki nem használja, ez az amikor kimondjuk az ígérem szót. A másik pedig, amikor megbeszélünk valamit.
Már kezd elegem lenni, hogy én igyekszem betartani a szavam, de mások basznak rá...

Az írásaim...hát... kettőn dolgozom. Mindkettőnek meg van a vége, csak még le kell írnom és/vagy gépelnem. Viszont az egyiknél még nincs meg az átkötő rész, ami miatt nehéz folytatnom, pedig mindkettő már egy éve áll. Már rettenetesen ég a pofám miatta. Sajnálom, hogy ennyire nem haladok semmivel. 
Karácsonyra is akartam valamit, de semmi ötletem nem volt. Vagyis... volt, de ahhoz tudnotok kellene, hogy hol állnak a történeteim. 
De azt meg tudom ígérni, hogy 2017-ben mindkettőt publikálom nektek! Legalábbis elkezdem. Nem ígérem, hogy a végére érünk :)

A stagnáló sztorik... nos... ők... stagnálnak. Nem jutok velük egyről a kettőre, pedig ideje lenne, tudom jól. Talán egyszer őket is befejezem.

Tényleg rettenetesen sajnálom, hogy ennyire nincs időm, és lusta vagyok abban a cseppnyiben, ami létezik.